(Visszatérve a HP-témához, újabb kis elemzés, az utolsó részről)
Na, ezt is megértük, elkészült a franchise utolsó darabja. Hát erről is van mit beszélni…
Először is, szerintem jobb lett, mint az előző, és az események bemutatása is látványosabb – jó, ez részben persze annak köszönhető, hogy főleg csatajelenetekből áll a sztori ezen része, bár őszintén szólva még javíthattak volna rajta. Mindegy, nagyjából minden fontos plot point a helyén van (bár kimaradt egy-két dolog), és elég látványosra sikeredett a feldolgozás. Ezért nem is baj, hogy végre 3D-ben is nézhetjük. A szinkron azonban, hát izé… eddig nem volt bajom vele, de a magyarhangok még mindig olyan gyerekesek, miközben a színészeké jobban hasonlít 17 évesekére. A fordítás is elég fura itt-ott, de szerintem ez amiatt van, hogy a szöveg maga sem a könyvből lett „koppintva”. Tehát új, gagyi fordításokra volt szükség. Na de mindegy, lássuk, hogy sikerült a dolog!
Ott tartottunk ugyebár, hogy Harryék elmenekülnek Malfoyéktól, és a tengerpartra, a Weasley család kunyhójába érkeznek. Dobby, aki segített nekik, halálos sebet kap Bellatrixnak köszönhetően. Folytatódik természetesen a horcruxok utáni kutatás. Harry beszél Ollivanderrel, akit szintén Malfoyéktól szöktettek meg. Természetesen a híres pálcáról akar többet megtudni. Ezután Ampókkal, a kobolddal szövetkeznek, hogy segítsen nekik bejutni a Gringottsba. Kiderült ugyanis Malfoyéknál, hogy Griffendél kardjának, amit találtak, Lestrange-ék széfjében kellett volna lennie. Ott is van, habár az hamisítvány. Ebből azonban megtudják, hogy több értékes dolog is lehet ott, például egy horcrux. Ampók megegyezik velük, hogy a kardért cserébe segít. A bankban azonban nem várt fejlemények lesznek. A horcruxot nagy nehezen sikerül megszerezni, de Ampók meglép a karddal, otthagyva őket a széfet őrző vad sárkánnyal. Harryék azonban kiszabadítják és elrepülnek vele. Hermione vágya is teljesülhetett, nem tartják többé rabságban a sárkányt.
Ezután arról is szó esik, hogyan lehet a horcruxot elpusztítani. Visszaemlékezve Denem naplójának esetére, Hermione elmagyarázza, hogy a kard beszívta a baziliszkuszmérget, ezért lehet vele horcruxokat elpusztítani. Ebből következik, hogy a baziliszkusz foga is megfelelő erre a célra. Na jó, menjünk a Roxfortba. Harryék Roxmortsba hoppanálnak, ott azonban megszólal valami mágiadetektáló riasztó. Hőseinknek mégis sikerül elkerülniük a bajt, ugyanis nem más, mint Aberforth, Dumbledore öccse segít nekik. Harry már az előző részben is azt mondta, nem is tudta, hogy Dumbledore-nak volt egy öccse – nem figyeltél eléggé a második könyvben, Harry. Bár gondolom, a filmből kimaradt az a jelenet, így a filmek alapján Harry valóban nem hallott Aberforth-ról. Mondjuk gondolom, Dumbledore nem véletlenül ejtette el azt az utalást… Aberforth a Szárnyas Vadkan kocsmában dolgozik – láttuk már párszor, azok kedvéért, akik ezt eddig nem tudták. Most itt rejtőzködik és segít a Roxfortban szerveződő diákoknak, akik egy titkos alagúton keresztül jutnak át a kastélyból. Neville vezetésével az egykori DS és mindenki, aki Voldi ellen akar harcolni – szóval kb az egész suli, a mardekárosokat leszámítva – összegyűlt a Szükség Szobájában és örömmel köszöntik Harryéket. Piton, a jelenlegi igazgató már kevésbé örül nekik, és még kevésbé Voldi, aki eddigre már felfegyverkezett a pálcával, és Harryt keresi természetesen. Harry viszont a horcruxot keresi, így perpillanat nem ér rá harcolni. Addig is a többiek majd elvonják az ellenség figyelmét.
McGalagony vezetésével a tanárok bebiztosítják a kastélyt és megszervezik az ellenállást. Miután az előző horcrux Hugrabug-ereklye volt, valószínűleg most egy hollóhátas tárgyat kell keresni. Luna meg is adja a választ: Hollóháti Hedvig elveszett diadémja lehet a megoldás. Harrynek a ház kísértetével, a Szürke Hölggyel kell beszélnie, aki nem más, mint Helga, Hollóháti Hedvig lánya. A diadém a Szükség Szobájában van elrejtve – csakhogy Malfoy is éppen oda igyekszik. Miközben elkezdődik a harc a kastély körül – a halálfalóknak idővel sikerül áttörniük a védelmen – Harryék Malfoyékkal hadakoznak a szobában. Monstro véletlenül elszabadít egy veszélyes tüzet, így az elől kell menekülniük. Közben Ron és Hermione megszerezték a baziliszkuszfogakat (és smároltak egyet) a Titkok Kamrájában, így azzal elpusztítják a horcruxokat.
Már csak Nagini maradt, és persze a végső párbaj. Harryék a térkép segítségével követik Voldemortot és Pitont, ugyanis Voldi rájött, miért nem engedelmeskedik neki a pálca. Úgy gondolja, mivel Dumbledore-t Piton ölte meg, tőle kell megszereznie a használati jogot. Mielőtt Piton meghal, még átad egy emléket Harrynek, ami főleg az anyjával kapcsolatos gyerekkori emlékekből áll, és későbbi eseményekből. Ezekből főleg az derül ki, hogy Piton mindenáron meg akarta védeni Lilyt, amikor megtudta, hogy Voldemort rájuk pályázik. Harryt pedig miatta védte végig – még ha nem is úgy látszott. Persze tudjuk, hogy ő volt a kettős ügynök. Az is kiderül, hogy Dumbledore haldoklott a gyűrű-horcruxon ülő átok miatt, ezért megkérte Pitont, hogy ő ölje meg, ha Draconak nem sikerül. Miután Harry mindezt megtudja, és rájön, hogy Piton nem is volt rossz, mehetnek vissza a kastélyba. Sok az áldozat, és most már tényleg csak az van hátra, hogy szemtől szembe álljon Voldival. Ja, az is kiderül az emlékekből, hogy a szülei megölésekor Voldemort akaratlanul készített még egy horcruxot – ez a lélekdarab Harryben van, többek között ezért látta mindig, hol van Voldemort… anyway, nincs más hátra, mint előre, az erdőbe, hiszen egy mód van csak – neki is meg kell halnia, hogy elpusztíthassák a gonoszt.
Emlékszünk még a cikeszre, amit Dumbledore rá hagyott, most kinyílik, és a harmadik ereklye van benne – a kő, ami „visszahozza” a halottakat. Így Harry szülei, Sirius, és Lupin (a csata egyik áldozata) kíséretében áll Voldemort elé. A nagyúr nem is habozik soká, kimondja a halálos átkot. Harry ezután egy furcsa helyen találja magát, ahol Dumbledore-ral találkozik. Dumbledore elmagyarázza neki, hogy Voldemort most ölte meg a benne élő horcruxot, de Harry még választhat, hogy visszatér az életbe. Így is tesz, és miközben halottnak tetteti magát, Voldemort már kezd örömtáncot járni. Felajánlja mindenkinek, hogy álljanak át hozzá – így tesz pl. Malfoy, Neville pedig szól egy-két szót mindenki nevében: „Cseszd meg Voldi, akkor sem állunk át hozzád” – oké, nem ezt mondja J De míg ezzel eltereli a figyelmet, a kezében szorongatott Teszlek Süvegből előrántja Griffendél kardját, és megöli vele Naginit.
Most már nem maradt több horcrux, Voldemort egyre gyengül. Az ijedt halálfalók menekülőre fogják, Harry pedig „feléled”, és megkezdődnek a végső párbajok. Mrs Weasley híres jelenetében Bellatrix-szal bánik el, Harry és Voldemort végső küzdelme pedig természetesen Voldemort bukását eredményezi. Ugyanis a pálca még mindig nem oké – Draco volt az, aki lefegyverezte Dumbledore-t, mielőtt Piton megölte. Draco pálcája pedig éppen Harrynél volt, a Malfoyéknál lezajlott események során vette el Dracótól. Így ő a pálca jogos tulajdonosa, nem Voldi. Lehet tehát ünnepelni, a pálcát pedig Harry eldobja a francba – hülyeség volt, meg nem is ez volt a könyvben, de mindegy. Remélhetőleg helyreáll a rend (bár nyilván mindig lesznek rossz varázslók…) és mindenki happy.
Az utolsó jelenetben Harryék már saját gyerekeiket kísérik a Roxfort Expresszhez. Harry fia, Albus Perselus (szegény gyerek) azon aggódik, mi lesz, ha a Mardekárba osztják be. Némi családi jelenet után véget ér a film és az egész Harry Potter-filmkorszak, de ne szomorkodjunk, mert lesznek még érdekes dolgok bőven.
Na, ennyit a sztoriról, amit amúgy is mindenki ismer, de nem baj. Ezenkívül mit lehet még mondani… a látvány valóban szép, bár a csatajelenetek lehettek volna még látványosabbak és részletesebbek, inkább a horcrux-témán volt a hangsúly. A változtatásokkal nem értek egyet, és Voldi halála is elég gagyi lett… lehetett volna több háttérinfó meg ilyesmi, hogy a könyvet nem ismerők is jobban értsék, mert szerintem van egy-két tisztázatlan dolog. Piton sztorija sem volt túl részletes, bár láttunk jó néhány jelenetkét az iskolás évekből – mondjuk James totál nem fekete hajú gyerek volt, érdekes. De érdemesebb lett volna ezt a részt jobban kidolgozni. Az utolsó jelenet természetesen kihagyhatatlan volt, és remekül sikerült az öregített színészekkel J Na jó, asszem, ennyi elég erről. Definitely jobb lett, mint az első rész, összességében viszont talán így sem a legjobb mind közül, bár ezt mindenki döntse el egyénileg.






















